Sok esemény történt ebben a pár hétben, így még adós maradtam az ígért képekkel.
Ha készítek valamit, előtte mindig elképzelem milyen lesz, hogyan, milyen lépésekkel fogom megvalósítani. Nem mondom, hogy időnként nem térek el a tervtől, de a megvalósítás folyamatát azért mindig látom magam előtt.
Na a konyhában ez valahogy mindig felborul. Elképzeltem én, hogy hogyan fogom megvalósítani Anyák napjára az ehető virágcsokrot, de az elkészítésével már nem dicsekedhetek.
Szerencsére 5 éves fiam (furcsa ezt írni, mert még csak 5 napja:) besegített! Így nem volt azért reménytelen a helyzet, mert az ő lelkesedése minden aggályomat elsöpörte.
Végül egy kis plusz kreativitással, és az apró kezek közreműködésével a végeredmény ilyen lett:
Mondanom sem kell, anyukámnak így is nagyon tetszett, függetlenül attól, hogy én meg vagyok-e elégedve vele, vagy sem.
Azonban kis Lucus ajándéka már sokkal jobban sikerült. Ebből is látszik, hogy hol a helyem:)
Úgy tudom, nagyon tetszett neki, és egyből megtalálta a helyét szobája ajtaján.
Ilyen lett:
Ti melyiket választanátok?
